Zuzmók

Mindenki látott már idős, zuzmóval vastagon borított fát, ha nem is a kertjében, de egy parkban vagy az erdőben biztosan.

Nos nálam, kertemben rendszeresen előforduló társulás. Ők azok, akik a mohákkal együtt belopták magukat a szívembe, izgalmas létforma.

Látványuk az ős, örök, természetet jutattják eszembe. Amikor találkozok velük érzem, hogy kertem barátságos lényei, melyek már nagyon régóta jelen vannak kertemben.

Carl von Linné, a modern tudományos rendszerezés megalkotója, a „természet mostohagyermekeinek” nevezte a zuzmókat, és annak ellenére, hogy ma már sokkal többet tudunk a természetben betöltött fontos szerepükről és felhasználási lehetőségeikről, sokan még mindig jelentékteleneknek tartják őket.


De hogy tudjuk, kikkel állunk szemben, nos a zuzmók botanikailag nem állatok, nem növények, hanem egysejtű fonalas kék- vagy zöldmoszatok és tömlősgombák együttéléséből (szimbiózisából) kialakult szervezetek.


Ebben az együttélésben, szimbiózisban mindkét szervezet jól jár: a moszatsejtek képesek a fotoszintézisre, a gombák pedig a víz és az ásványi anyagok felvételére.
Az algák kész szerves anyagot juttatnak a gombafonalaknak, azok pedig vízben oldott sókkal és szén-dioxiddal látják el a gazdasejteket. A vizet egész testfelületükön keresztül veszik fel.

A gomba képezi a zuzmó testét is, amelynek színe változatos lehet: a fehértől a sárgán, zölden, barnán, narancson keresztül egészen a szürkéig terjedhet. 

Az alga védelmet nyújt a kiszáradás és a mechanikai sérülések ellen.


Régen a zuzmókat moháknak, algáknak vagy gombáknak tartották. 1867-ben Simon Schwendener ismerte fel, hogy a zuzmók összetett szervezetek, bennük a gombák mellett algák is vannak. 

Bár hosszú ideig külön törzsbe, a zuzmók törzsébe sorolták őket, valójában a gombákhoz tartoznak.

 

Kimondottan szélsőséges körülményeket is kibírják, akár a sarkvidéki viszonyokat és a szárazságot is. 

A zuzmókat megtalálhatjuk fákon, köveken, tetőcserepeken, házak falain. Amikor a gyümölcsöskertünk fáin telepednek meg csak kapaszkodó felületként használja azokat, nem parazitálja a növényeket. 

A tápanyagot és a vizet a környezetéből veszi fel és hasznosítja. 

Indikátorkén is működik, nem kedveli a szennyezett levegőt, tehát ahol megjelenik valószínűsíthető, hogy ott jó a levegő.

zuzmó réteg-térkép, (forrás: internet)


A zuzmók a Föld egyik leghosszabb életű élőlényei, több száz, sőt néhány esetben akár több ezer évig élhetnek. 

Nagyon lassan növekednek és nehezen érvényesülnek a túlzottan versengő növényekkel, például a mohákkal szemben.

Jellemzően az őszi lombhullástól kezdenek növekedni a telepek, amikor a fák és cserjék levelei nem takarják el az ágak elől a napfényt. 

Növekedési ütemük még így is alacsony, alig éri el az évi 1-2 mm-t, a szakállzuzmók viszont akár 2-3 centimétert is!

Világszerte kb. 25 ezer különböző formájú zuzmófajt ismerünk, ebből mintegy 2000 faj Európában él. 

Csoportosításuk:

Növekedési formájuk alapján megkülönböztetünk: 

-kéregtelepű zuzmókat, 

-leveles vagy lombos zuzmókat és 

-bokros zuzmókat. 

A kéregtelepű zuzmók tapadnak a legszorosabban a felülethez, ide tartozik a térképzuzmó (Rhizocarpon geographicum) és a betűzuzmó (Graphis scripta). Ezek a zuzmófajok a kemény, szilárd alapot kedvelik (pl.: kő, szikla). 

A leveles vagy lombos zuzmók lazábban kötődnek a felületekhez, ezek a fajok a gyakoriak fás növényeken. Ide tartozik az széles körben elterjedt sárga kéregzuzmó (Xanthoria parietina). 

A bokros zuzmók laza szerkezetűek. Ide tartoznak a felületekről jellegzetesen lelógó szakállzuzmók (pl. Usnea spp.). 

Kertünkben legelterjedtebbek a leveles és bokros növekedési formájú zuzmók.


Nem ártanak a fának 

Bár a zuzmókat sokan kártevőnek tekintik, valójában nem ártanak a fának. Ezek nem olyan paraziták, amelyek elvonják a fontos tápanyagokat a növénytől, csupán a növekedéshez szükséges élettérként használják a felületet. 

A szimbiózis lehetővé teszi, hogy minden szükséges anyaghoz hozzájussanak, ezért nem kell azt a növénytől megszerezniük. 

A kéreg növekedését sem akadályozza a zuzmó, hiszen az alatta lévő szövetben, az ún. kambiumban ver tanyát.

A zuzmók gyanúba keverésének, rossz hírének egyik oka az, hogy ezek a telepek sokszor már öreg, erősen legyengült, vegetáló fákon jelennek meg - és sokan úgy vélik, hogy nem következményként vannak ott, hanem a lerobbant állapot előidézőjeként.


kertemben, a Hortenziás pihenő környékén ...


A legyengült fák esetében a zuzmók dolga könnyebb: ezek a növények ugyanis kevesebb energiát fektetnek ellenanyagok termelésébe. 

Létezik azonban sok olyan zuzmófaj is, amely jól érzi magát életerős fákon, így nem feltétlenül jelzi megjelenése a fa rossz állapotát. 

A zuzmók megtelepedésének még előnye is lehet, az élőlények ugyanis megvédik a fákat más kártevőktől vagy kórokozóktól. Ezért sem ajánlott eltávolítani őket. 

Kivételt képez ez alól az idős gyümölcsfák ápolása, itt ajánlatos eltávolítani a zuzmókérget, mivel meg tudnak alatta bújni (és így áttelelni) például a molyok és a tetvek. 


A zuzmók pionír élőlényeknek tekinthetők, mert a sziklák felületén is képesek megtelepedni. 

A zuzmósavak lassan feloldják a kőzetet, így fontos szerepük van a kőzetek aprózásában, talaj képzésében. 

Szinte minden élőhelyen előfordulnak. A kedvezőtlen környezeti tényezőket kiszáradva, nyugalmi állapotban vészelik át. 

A zuzmók - fajtól függően – változatos telepeket hoznak létre.  Felépítésükre általánosan jellemző, hogy a zuzmótelepet gombafonalakból álló felső gombaréteg (gombakéreg) határolja. A telep belsejét moszatsejtek és gombafonalak alkotják. A telep alsó részét is gombafonalak képezik, amelyek az aljzathoz (például kövekhez, fák kérgéhez) rögzítik az egész telepet.

Mivel a zuzmóknak nincsenek gyökereik, a vizet és a tápanyagot a levegőből nyerik, amihez jó levegőminőség szükséges. 

Nincsenek kiválasztó szerveik, szöveteik, ezért nagyon érzékenyek a szennyeződésekre, toxikus anyagokra. 

Fontos indikátorai a levegőben lévő szennyező anyagoknak, nehézfémeknek, a levegőminőséget jelzik

A nagyvárosok szmogos, száraz levegőjében például igen kevés zuzmót találunk. Vagyis számunkra is jelzik az egészséges levegőt, ezért is fontos, hogy védjük, óvjuk őket.


kertemben sok helyen láthatunk farakásokat, ahol élőlények bújhatnak meg, szaporodhatnak, menedéket találhatnak és még dekorálja is kertemet ...


A legtöbb zuzmótelep érzékenyen reagál a levegő kén-dioxid tartalmára. Az érzékenyebb fajok, mint például a tölgyfazuzmó, vagy a rénszarvas zuzmó csak olyan területeken fordulnak elő, ahol nincs vagy csak nagyon minimális mennyiségű kén-dioxid van a levegőben. (Általában a kiálló telepeket képező „lombos” zuzmók az érzékenyebbek.)  

A környezet- és természetvédelem gyakorlatában  nagy jelentősége van a zuzmóknak, hiszen már néhány évtizede alkalmazzák a légszennyezés mértékének jelzésére a zuzmó-indikációt, amely az epifiton (fán élő) zuzmófajok meglétén, tömegességén vagy hiányán alapszik. 

Bizonyos zuzmófajok nagyon érzékenyek a levegő kén-dioxid tartalmának emelkedésére. Ennek következtében a zsúfolt nagyvárosok és ipari telepek erősen szennyezett levegőjű területeiről a zuzmók teljesen eltűntek, és az úgynevezett zuzmósivatagok alakultak ki. 

(Magyarországon vannak olyan projektek, melyekhez csatlakozva zuzmótérképezéssel végezhetnek levegőtisztasági vizsgálatokat a közoktatási intézmények diákjai)


duzzadt tányérzuzmó (Hypogymnia physodes) Fotó: dr. Lőkös László

Lisztes tölcsérzuzmó (Cladonia fimbriata) Fotó: dr. Lőkös László

szakállzuzmók (Bryoria és Usnea fajok) Fotó? dr. Lőkös László

piros tölcsérzuzmó (Cladonia sp.) Fotó: dr. Lőkös László


A zuzmók meghatározása és rendszerezése nem könnyű feladat, legtöbbnek nincs is magyar elnevezése. 

A hideg övben tömegesen fordul elő a rénszarvaszuzmó, amely a tundrákon a rénszarvasok fontos tápláléka, de Magyarország erdeiben is előfordul. Telepe világosszürke és fák lombkoronájára hasonló alakzatot képez. 

Fák ágaihoz elágazó formájú, sárgás elágazó lemezes telepeket képez a tölgyfazuzmó, melynek finom illata van, így az illatszeripar alapanyagként felhasználja.  

Gyakori a falakon előforduló sárga fali zuzmó és a térképzuzmó.  

A közönséges serlegzuzmó az erdők talajszintjén látható. 


Érdekesség:

a sivatagokban is megélő mannazuzmót, amelynek kiszáradt telepeit időnként a szél leszakítja, felemeli, messzire szállítja, majd a sivatag távolabbi helyein „mannaesőként vagy égi táplálékként” lehullik.

Ne távolítsuk el a fákról, mert a zuzmó csak élettérként használja a fák kérgét és nem akadályozza a növények fejlődését. 

Egyes erdei állatoknak fehérjegazdag táplálékot biztosítanak.


Összegzés:

+ Egyes bokros zuzmófajokat dekorációs célra is felhasználnak. Ezek a dekorációs elemként szolgáló telepek már szárított formában, különböző szerekkel lekezelve és olykor színezve jutnak el a felhasználókhoz.

+  Laboratóriumi kísérletekkel támasztották alá, hogy a sárga kéregzuzmó nem szenved kárt sem nehézfémekkel, sem kén-hidrogénnel történő érintkezést követően sem. 

+ A zuzmófajok általánosságban véve a tiszta, párás levegőjű térségekben terjednek el, a légszennyezést tolerálják legkevésbé a környezetszennyezés különböző formái közt. 

+ A zuzmóknak önálló növények, nincsenek gyökereik. Gyökérszerű képződményeik kapaszkodásra szolgálnak. A tápanyagokat és a vizet a teljes testfelületükön fel tudják venni. 

+ A zuzmók szaporodása jellemzően ivartalanul, leggyakrabban egyszerűen a zuzmótelepek darabolódásával történik, miközben az extrémebb környezeti viszonyok között évente alig 1-2 millimétert növekednek. Ennek ellenére ott találjuk őket a Föld legöregebb növényei között is: pusztító hatásoktól védett helyeken akár több száz éves zuzmótelepeket is számon tartanak a kutatók!

+ Talán a leghíresebb zuzmó a gyógyászatban nagy karriert befutott izlandi zuzmó (Cetraria islandica). Ennek a bokros növekedésű zuzmónak a szárított telepeit antibiotikus hatása miatt sikeresen alkalmazzák torokpanaszok, köhögés enyhítésére, tüdőbetegség ellen, és étvágyjavítónak is. Magashegységek talaján tömegesen terem, ezért a sarkvidékek lakói háziállataikat (rénszarvast) etetik vele, de a középkorban Izlandon zöldség helyett az asztalra is került.

+ A zuzmó, ha megtelepedik egy szikla felületén, savaival mállasztja azt és talaj alakul ki belőle, amelyen már a növények is meg tudnak élni. 

+ Védik a növényeket egyes kártevők ellen Ha valamelyik fán megjelenik a zuzmó, ott a kórokozó gombák vagy kártevő baktériumok nehezebben tudnak megtelepedni. Így elmondható róla, hogy előnyös lehet számunkra is. Ezzel hálálja tehát meg, ha engedjük, hogy velünk éljen. 

+ Idősebb, ezért sérülékenyebb gyümölcsfák esetében előfordulhat, hogy a rajtuk képződő zuzmó alatt egyes kártevők (molyok vagy tetvek) át tudnak telelni. Ilyenkor jobb, ha eltávolítjuk a zuzmótelepeket. 

Ezen kívül azonban nyugodtan meghagyhatjuk őket, hiszen érdekes külsejükkel csak hangulatosabbá, természetesebbé teszik kertünk növényeit. 

Ki is az a zuzmókutató?

„Jóllehet több mai tankönyvben továbbra is zuzmók törzséről olvashatunk, a feltárt ismeretek és tudományos érvek alapján már 1981-ben, a XIII. Nemzetközi Botanikai Kongresszuson megállapodtak a világ zuzmókutatói és botanikusai abban, hogy a zuzmókat a gombák rendszertana alapján fogják rendszerezni. 

Ennek értelmében a zuzmók tulajdonképpen olyan gombák, amelyek képesek növényi módon élni” – mondja dr. Lőkös László, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa, lichenológus (vagy ahogy ő mondja, zuzmász), akikből egyébként nincs túl sok az országban. 

De mit is csinál egy zuzmókutató?

 Lőkös László munkájának egy részét a múzeum hatalmas zuzmógyűjteményének gondozása teszi ki. „A múzeumban egy közel százezres gyűjteményünk van, ennek egyharmada tartozik a hazai fajok közé, de a világ minden részéről találhatók itt minták, a legrégibb közülük több mint 250 éves, 1762-ben gyűjtötték. A munkám egy részét ezek rendezése, »karbantartása« és őrzése teszi ki, de saját gyűjtő- és kutatómunkát is végzek, mostanában leginkább természetvédelmi célú kutatások a hazai védett zuzmófajok elterjedésével kapcsolatban. Hazánkban egyébként 17 védett zuzmófaj van, és ezek beazonosítása nagy körültekintést, szakértelmet, esetenként mikroszkópot, hosszadalmas kémiai vizsgálatot igényel. Folyamatban van a korábbi hazai zuzmó-vöröslista aktualizálása is.”

Világszerte 13–14 ezer zuzmófaj él, nálunk ezer körül lehet a számuk, de a kutatók nem ismerik még mindet, jelenleg mintegy 900 fajt tartanak nyilván.

Miért színesek a zuzmók?

„A zuzmóknak igen gazdag színvilága van, a színskála szinte minden színét felölelik, de azt nem nagyon tudjuk, hogy mi is a zuzmók célja mindezzel. 

A természet általános szabályai szerint a kevésbé látványos színek elrejtenek, a feltűnő színek riasztanak. De mindez csak emberi szemszögből történő fejtegetés, hisz nem tudjuk, hogy az alacsonyabb rendű állatok, amelyeknek leginkább kapcsolata van a zuzmókkal, vajon mit látnak ezekből a színekből.

Ezekért a színekért különböző fizikai-kémiai tényezők felelősek, a kevésbé feltűnő színek között vannak olyanok, amelyeket a gomba szerkezete okoz, van olyan zuzmófaj is, amelynek szép zöld színét a benne lévő zöldmoszat adja, a rikító színek zömét a zuzmótelepben termelődő pigmentek, zuzmóanyagok okozzák.”

A zuzmókban kb. ezerféle speciális vegyület, ún. zuzmóanyag van. (Jellemzően savas karakterük miatt ezeket korábban zuzmósavaknak is nevezték). 

Többségük kizárólag a zuzmókra jellemző másodlagos anyagcseretermék, és hatásuk ma még kevéssé ismert.

„A zuzmóanyagoknak különböző szerepe lehet a zuzmók számára. Ezek között a vegyületek között vannak olyanok, amelyek a sejtek közötti részekben lerakódva a rikító színeket okozzák. Más anyagok gátolhatják a penészgombákat, elvehetik a rovarok kedvét attól, hogy megegyék a zuzmót, de lehet fényvédő funkciójuk is, ezért is tudnak fénynek nagyon kitett helyen is megélni a zuzmók.”

Zuzmó az űrben?

A zuzmók a sivatagoktól a tundráig – a mély tengereket leszámítva – mindenütt előfordulnak, a legextrémebb körülményeket is kibírják. ... Akár még egy űrutazást is. 

2005-ben két zuzmófajt küldtek fel az űrbe egy kéthetes űrtúlélő túrára, majd 2014-ben az egyik telepeit 18 hónapon át tették ki űrkörülményeknek (extrém hideg, szárazság és igen magas UV-sugárzás) a Nemzetközi Űrállomáson. 

Mindkét esetben azt tapasztalták, hogy a zuzmók pár nap elteltével feléledtek, és visszanyerték korábbi életképességüket. Hasonló eredményre jutottak más zuzmófajok esetében is, ahol Mars-körülményeket szimuláló klímakamrában tartották őket.

Vajon hogyan képesek erre? 

„Elsősorban az a trükkjük, hogy kiszáradnak. A zuzmók nem képesek aktívan visszatartani a vizet. Ahogy a levegő páratartalma csökken, fokozatosan elveszítik víztartalmukat, és a végén az életfunkcióik is leállnak. Az alga és a gombafonal is jól bírja ezt a kiszáradást, és ebben az anabiotikus állapotban a zuzmók nagyon sokáig képesek létezni.”

Mi az, amit nem bír?

Bár a zuzmók sok mindent kibírnak, van azonban valami, amit a többségük nem tud tolerálni. Már 1812-ben megfigyelték, hogy a gyárak közelében, a szennyezett levegőjű területeken szinte egyik zuzmó sem tud megélni. 

„A kén-dioxidos szennyeződés kénessavvá alakul a telepben, ez elpusztítja az algákat, és emiatt az egész telep elpusztul. Vannak persze olyan fajok is, amelyek valamivel jobban tűrik ezt, így azok akár el is tudnak szaporodni. Ezek a toleráns bioindikátorok. 

A légszennyezésre érzékeny fajokat is használhatjuk bioindikátorként, mert azok eltűnésükkel a levegő minőségének romlását, újbóli megjelenésükkel pedig ennek épp az ellenkezőjét jelzik.”

Nem okoznak kárt a fában! 

Ha az ember egy sűrű erdőben sétál, a fatörzseken általában nem lát zuzmókat, viszont az erdő szélén vagy a magasból lehullott ágakon annál inkább. 

„A zuzmók többsége fénykedvelő, ott telepszenek meg, ahol elegendő fényt kapnak, például a tisztásokon vagy ott, ahol felnyílik az erdő. Amikor egy fa vagy bokor elpusztul, a levelei lehullanak, ezzel egy fényben gazdagabb környezet jön létre a zuzmók számára ...   

... A zuzmókat gyakran szokták letisztogatni a fákról a kertekben, mert azt hiszik, kárt okoznak a fákban, de ez nincs így. 

A zuzmók gombafonalaikkal csak rögzülni tudnak az aljzathoz, nincsenek szívógyökereik, nem képesek arra, hogy élősködjenek a fán.

Ezért kár is leírtani azokat a fákról, hiszen még a kertekben élő zuzmók is növelik a biodiverzitást, vagyis az élővilág sokféleségéhez járulnak hozzá. 

A zuzmótelepek nemcsak kártevő rovaroknak nyújthatnak menedéket, hanem védett rovarfajoknak is biztosíthatnak élőhelyet, táplálékot.”

A zuzmók pionír élőlényekként a csupasz sziklákon is meg tudnak telepedni, mert zuzmóanyagaik és lassan növekvő gombafonalaik segítségével mállasztják a kőzetfelszínt. 

„Nem az a cél, hogy teljesen elbontsák maguk alól a sziklákat, csak addig bontják azokat, amíg a fonalaik megtapadnak.” Hasonló a helyzet a sírkövekkel és más kőtárgyakkal is, de (mivel a zuzmók nagyon lassan növekednek), így csak hosszú idő távlatában okozhatnak komolyabb kárt az embernek.

Gyógyszer, táplálék

A zuzmók táplálékként nem sok állat számára jönnek szóba. 

„Nem nagyon tudunk arról, hogy a rénszarvasokon kívül más növényevő emlős zuzmókkal táplálkozna. Meztelen csigák, lepkehernyók és azok rágásnyomai gyakran megfigyelhetők a telepeken. Atkákat is gyakran találunk a telepeken, de hogy ez utóbbiak számára csak búvóhelyet jelentenek a zuzmók, vagy eszik is azokat, azt talán zoológus kollégáink tudnák megmondani.”

A zuzmók zöme emberi fogyasztásra alkalmatlan, tápértékük elenyésző, keményítőik nem emészthetők, a bennük levő zuzmóanyagok keserűek vagy mérgezők, így az ember többnyire csak ínséges időben fogyasztja őket.

Az északi országokban, pl. Izlandon, ahol a zuzmók nagy mennyiségben vannak jelen a természetben, régen kenyérszerű cipót készítettek a megőrölt, majd liszttel elkevert izlandi zuzmóból, de tradicionálisan levest, puliszkát, főzetet, sőt enyhe alkoholt is előállítottak belőle. 

Ázsia sivatagos területein állítólag a tatárok ma is sütnek kenyeret a keményítőtartalmú mannazuzmóból. 

A feltételezések szerint ez a sivatagi zuzmófaj lehetett a Bibliában szereplő manna, ugyanis jellemző rá, hogy ha kiszárad, felkapja a szél, majd az égből hull alá.

A zuzmókat számos egyéb célra használták, illetve hasznosítják ma is. 

A gyógyszeripar antibiotikumokat állít elő belőlük, jól ismertek az izlandi zuzmóból készülő, köhögés elleni szirupok is, de felhasználják az illatszergyártásban, sőt festéket is készítettek belőlük, például a skót szoknya szövetét hagyományosan zuzmókkal (ún. festőzuzmókkal) festették.

A lakmuszzuzmóból állították elő az indikátorként használt lakmuszt, valamint a bíborszínű festéket a püspöki palástokhoz. Régen Izlandon a bölcsőt szakállzuzmóval bélelték ki, hogy a fertőzéseket megelőzzék vele. 

Vajon a madarak is emiatt bélelik a fészküket zuzmószálakkal, vagy díszítésként használják a kiválasztott tojó meghódítása céljából? 

Nem lehet tudni. 

Egyelőre ez is egy, a zuzmók megfejtésre váró titkainak sorában.

Szöveg: Tóth Judit (turistamagazin.hu)

interjú, dr. Lőkös Lászlóval, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa, lichenológus (lichenológusok: a zuzmókkal foglalkozó szakemberek, pl. kutatók, muzeológusok. A világon mindössze néhány száz lichenológus tevékenykedik.)


Kutatási területe: zuzmótaxonómia; zuzmó-biogeográfia; bioindikáció; biodiverzitás, biomonitorozás és természetvédelem; természettudományos adatbázisok

A képen egy sziklai zuzmó-mozaik látható, kb. 10 különböző fajjal Fotó: dr. Lőkös László (fent)

Kékesszürke tányérzuzmó (Parmelia sulcata) mohák ölelésében Fotó: Gulyás Attila (fent)

tölgyfazuzmó (Evernia prunastri)  Fotó: Gulyás Attila (fent)

sárga falizuzmó (Xanthoria parietina)  Fotó: dr. Lőkös László (fent)

Tölcsérzuzmó, fotó: Vadán László (fent)

Természetvédelmi területeken és védett zuzmófajok esetében a gyűjtéséhez engedély igénylése szükséges!

(Forrás: hobbikert.hu, agrárunio.hu, wikipedia, agroforum.hu, turistamagazin.hu)

Fotók: mind a kertemben készültek (kivétel, ahol forrás van megjelölve!)