Madárbarát kert

Egy madárbarát kert kialakításakor ne csak saját igényeinket vegyük figyelembe, hanem elsősorban a kertünkben megtelepedő állatokét.

Ugye milyen kellemes úgy ébredni minden reggel, hogy a kertünkből beszűrődik a madarak csicsergése a hálószobába! 

Vagy télen, a nappaliból leshetjük a madáretető körüli forgalmat?!

Ezt akár minden nap megtehetjük, ha egy-két változtatást, esetleg kertkialakítást fontolóra veszünk.

De akár már a kertünk tervezésénél is ennek megfelelően alakítjuk a növények összetételét, változatosságát.

Az őshonos fák és bokrok nagy választéka az előfeltétele annak, hogy a kertünkben jól érezzék magukat a madarak. Az ágak között megfoghatják zsákmányukat, fészket építhetnek, védelmet találhatnak a szél és az időjárás viszontagságai ellen. 

Különösen értékesnek számit az olyan fa vagy bokor, amely egyszerre több funkció szerepét betölti. 

Igy pl. sok faj táplálékforrásaként szolgál:

ostormén bangita, 

somok, 

bodza, 

kecskerágó.

madárbirs fajták.

Kecskerágó, mely nemcsak táplálék, de fészekrakásra is alkalmas hely (fent)

Fűzlevelű madárbirs, melynek termései kedvenc eledele a madaraknak. (fent)

A tüskés, vagy tövises ágú cserjék optimális védelmet nyújtanak az ellenségekkel szemben, mint pl. a vadrózsa, galagonya, homoktövis, vagy a borbolya. 

Kapaszkodó madaraknak, mint a fakopáncs, vagy a rövidkarkú fakusz fákra van szükségük, erős törzzsel és ágakkal.

Vadmurok termése (fent) és bürök magtokjai (lent).

Táplálékként szolgál sok évelő és egynyári virág magja is: kúpvirág, cickafark, szamárkenyér, napraforgó, ezért hagyjunk meg ezekből néhány példányt az ágyásokban, miután elvirágoznak.

Néhány tipp, ütlet, hogy kertedet madárbarát kertté varázsold:

-  hogyan vonzzuk a madarakat kertünkbe?

-  milyen növényeket ültessünk a madarak számára?

-  milyen őszi munkák akadnak a madárbarát kertben?

-  hogyan alakul a madárbarát kert az évszakok változásában?

-  mikor és mivel etessük a madarakat? 

-  milyen etető típusokat részesítsünk előnybe?

-  fészekrakás elősegítése, odúk kihelyezésével.

1. Hogyan vonzzuk a madarakat kertünkbe?

Minden madárkedvelő álma, hogy egy olyan „tökéletes” kertet alakítson ki, amelyet szárnyas barátaink otthonuknak nevezhetnek. Teremtsünk tökéletes (természet közeli helyet) mindenféle madár számára, csalogassuk a kertünkbe azáltal, hogy ételt, vizet és menedéket nyújtunk növényeink révén.

Kertünk legyen élőhely minél több őshonos állat számára. Biztosítsunk számukra búvóhelyet, költőhelyet, táplálékforrást.

A kerti növényzet legyen változatos. Nyírott és nyíratlan cserjék is forduljanak elő, változatos és sűrű ágrendszerű lombkoronájú fák, melyekben minél több madárfaj talál fészkelőhelyet, vagy búvóhelyet.

A gyepen is maradjanak nyíratlan területek.

Ősszel a lehullott lombot a cserjék, fák alatt hagyjuk meg, sőt halmozzuk fel, ahol a sünök, pelék téli álmot aludhatnak, de az avarban lakó rovarok és férgek fel tudnak szaporodni, így terített asztal várja a madarakat.

Alakítsuk ki úgy kertünket, hogy mindig virágozzon valami, gyümölcsfákat és terméssel díszítő cserjéket ültessünk, hogy mindig legyen táplálék a rovaroknak, így a madaraknak is.

Az elnyílt virágokat ne vágjuk le, hagyjuk a növényeken, remek búvóhely a rovarok számára, a magok élelem a madarak számára.

Növényvédelem tekintetében mellőzzük a vegyszerek használatát. Csalinövényekkel, vagy illóolajos szerekkel védekezzünk a kártevők ellen.

2. Milyen növényeket ültessünk a madarak számára?

A kertünkben fellelhető őshonos növények számának növelésével több madárfajt csalogathatunk kertünkbe, ugyanis jobban kedvelik a természetes környezetükben fellelhető táplálékot.  

Egy igazán jó kert dinamikus, változatos, biodiverz, sok-sok őshonos cserjével és fával. 

Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenféle növényt halmozzunk fel, helyette inkább nézzünk körül a közeli kertészetekben és keressünk új, madárbarát, őshonos évelőket, cserjéket, fákat madárbarát kertünkhöz.

Az alábbi növényekkel csalogathatjuk kertünkbe a madarakat, melyek nemcsak táplálékforrás, hanem fészkelő hely is egyben. 

(A felsorolt növények között emberi fogyasztásra nem alkalmas, mérgező növények is szerepelnek!)

Mogyoró, tűztövis, egybibés galagonya, kétbibés galagonya, téli magyal, közönséges magyal, csíkos kecskerágó, bibircses- és csíkos kecskerágó, veresgyűrű som, húsos som, közönséges fagyal, télizöld fagyal, kányabangita, télibangita, közönséges hóbogyó, ostorménfa, orgona, kökény, lilaakác, fekete bodza, fekete berkenye, tűztövis, eperfa, madárberkenye, fűzlevelű madárbirs, madárbirs fajták vegyesen, zselnice meggy, boróka, fanyarka, mézalmácska, gyertyán, tiszafa, mezei juhar, júdásfa, vadszőlő, borbolya, vadcseresznye, gyöngyvessző, madárbirs félék.

Élő sövényt is kialakíthatunk a madarak számára a következő növényekből:

Közönséges kányabangita (Viburnum opulus), húsos som (Cornus mas), fekete bodza (Sambucus nigra), Galagonya (Crataegus monogyna), fanyarka (Amelanchier lamarckii), tűztövis (Pyracantha), arany ribiszke (Ribes aureum), vöröslevelű rózsa (Rosa glauca), borbolya (Berberis vulgaris), fekete berkenye (Aronia melanocarpa), díszbirs (Chaenomeles).

Madaraink fákban és fatörzsekben keresik az élelmet, miközben megszabadítanak bennünket a kártevő hernyóktól és levéltetvektől.  

A színpompás virágok vonzzák a rovarokat, azok pedig a madarakat (poszáták, pintyfélék).

Ültessünk ólomvirágot, bíbor kasvirágot, vadmuskátli-féléket, vagy levendulabokrot, melyek vonzzák a pillangókat, valamint vadkörtét, ez pedig táplálja a hernyóikat. 

A nektárt fogyasztó egyedek imádják az olyan növényeket, melyeknek virágaiból hosszú csőrükkel fogyaszthatják a nedűt (ördögszemet, kefevirágot).   

Napraforgót és őszirózsát is ültessünk, igy még természetesebbnek hat majd kertünk. 

Hagyjunk egy kis csupasz területet, ahol gyomok (bogáncs, takácsmácsonya, gyermekláncfű) és csalán, valamint földiszeder (Rubus) nőhet. Ezeket a növényeket ültessük olyan helyekre, ahol majd nézni szeretnénk a csemegéző madarakat. 

A gyümölcs kedvelő madarak imádják a fügefát, így ha nem szeretnénk, hogy azt kopasszák meg, ültessünk mellé tűztövist.

A közelünkben élő madarak és más állatcsoportok faj- és egyedszám növelésének legfontosabb eszköze (alapfeltétele) a természetes élőhelyeket leginkább felidéző növényzet telepítése és megőrzése.

Az ápolt, rendszeresen locsolt gyep megfelelő a földigiliszták, csigák és olyan rovarok számára, amelyek a fekete rigó, az énekes rigó és a vörösbegy kedvelt tápláléka. 

Ám a biológiai sokféleséget rendkívüli mértékben növelik azok a nyíratlan gyepfoltok, ahol a bogáncs, a gyermekláncfű és a többi "gaz" szabadon nőhet, remek élőhelyet kínálva számos állatnak.

A meghagyott kaszálatlan gyepfoltok nemcsak a növények magtermeléséhez nélkülözhetetlenek, de számos rovarnak is menedéket jelentenek, melyek viszont a békák, gyíkok és madarak számára kínálnak táplálékot.

Tipp:

-A cserjéken érdemes fészekrakásra alkalmas elágazásokat kialakítani a metszés során.

-Hagyjunk meg olyan sövényszakaszokat és bokrokat is, amelynek nem egyenesre metszettek az oldalai.

-Ne távolítsuk el minden bokor alól a lehullott leveleket, ezzel az avarszinten élő élőlények megtelepedését segíthetjük elő, ami terített asztalt jelent a rigóknak.

-A kiszáradt, vastagabb fákat lehetőleg ne a talajszinten vágjuk ki. A 3-4 m magasra visszavágott törzs már nem balesetveszélyes, viszont nagy vonzerőt jelentenek a harkályok számára.

-Az oldalról zárt bokorcsoportok biztonságos fészkelő helyet nyújtanak a madaraknak.

-Hagyjuk meg a kertben az idős fákat, kíméljünk meg néhány idős gyümölcsfát is. Célszerű régebbi, ellenállóbb gyümölcsfajták beszerzése, szaporítása.

-Legyen a kertben fenyők, örökzöldek csoportja vagy idősebb egyede.

-A növényfajok kiválasztásánál érdemes arra is figyelni, hogy ezek termése nyáron ősszel és télen is táplálékot nyújtsanak.

- Ültessünk olyan növényeket, melyek megkönnyítik a fészekrakást, alapanyagként használhatják, mint pl: a klematisz elszáradt virága, selymes matokja, vagy moha a pázsitból.

3. Őszi munkálatok a madárbarát kertben 

A Madárbarát kert egyik előnye, hogy olykor mentesít minket a munkától – azaz akkor segítünk az állatokon, ha kevesebbet dolgozunk a kertben. Az egyik ilyen alkalom lombhulláskor, ősszel adódik.

Telelő, magevő és rovarevő madaraink táplálékának jóval több, mint 99,999%-át a természetes táplálékbázisok: a fák és bokrok (a borostyán, fagyal, magyal, vadrózsa és a vadszőlő) termése, a hó mentes gyepek és gazosok magkínálata, a kéreg- és egyéb repedésekben telelő rovarok, lárvák és bábok képezik. 

Enyhe, hómentes teleken az etetők alacsonyabb madárforgalmának egyik oka éppen az, hogy ezek a természetes táplálékforrások szabadon hozzáférhetőek, ezért a madarak kevésbé koncentrálódnak a lakott területekre (illetve a kontinens északi területeiről és a magas hegyek térségéből kevesebb érkezik a délebb régiókba) és az etetőkre.

4. Évszakok változásában

Míg az általunk működtetett madáretetők, a téli madáretetés elsősorban az emberek szórakoztatását szolgálják (bár természetesen meg is könnyítik az ide járó madarak életét), a hullott lomb és a gyep madárbarát kezelésével jóval több állat életét tudjuk befolyásolni.

Az ősszel és télen, a talajon táplálékot kereső madarak szempontjából nem mindegy, hogy a gyepek milyen állapotban vannak. 

Az arasznyinál alacsonyabb fű (ebből még a kisebb testű fajok is kilátnak és a nagyobb termetűeket sem akadályozza a mozgásban), amit helyenként hullott falevelek is gazdagítanak, kedvezőbb táplálkozófelületek, mint az agyongereblyézett, "steril" gyep, ahol a fűszálak is "szép rendben", egyfelé állnak.

A legjobb megoldás az, hogy a nyílt gyepen összegereblyézzük a hullott faleveleket, ellenben a bokrok között és alatta (ahol amúgy sincs gyep), ott meghagyjuk, vagy akár a gereblyézett levelekből vastagítjuk is ezt a szőnyeget.

Tavasszal, amikor új telepítésű évelőágyást, vagy a fűszernövényes ágyásunkat átforgatjuk, átmozgatjuk, nagyon sok bogár kerül a felszínre. Kertünkben lévő madarak csak erre várnak.

Nyáron érdemes napraforgót is ültetni kertünkbe, hogy legyen majd megfelelő táplálékforrás a későbbi időkre.  Az elvirágzott egynyáriak, vagy évelők lehullott magjai is táplálékul szolgálhat madarainknak.

Télen az élet az etetők köré összpontosul.

= Etető

A madarak rövid időn belül képesek alkalmazkodnia megváltozott éghajlati feltételekhez. Így az enyhébb telek miatt egyre több vándormadár marad nálunk, vagy korábban tér vissza telelőhelyéről.

Egyre több faj (seregély, énekes rigó, örvös galamb, ökörszem, házi rozsdafarkú, tengelic, barázdabillegető) egyáltalán nem repülnek Afrikába, csak a Földközi-tenger térségéig.

Az éghajlatváltozás miatt egyre több faj fog itthon maradni, tehát a téli etetőknél egyre nagyobb lesz a forgalom.

A madáretetés a legtöbb fajt érintő, majdnem négy hónapon át tartó, éppen ezért az egyik legösszetettebb madárvédelmi munka.

Az már kevésbé közismert, hogy a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai közül sok számára Magyarország jelenti a telelőterületet, ezért is olyan gazdag a téli madárvilágunk. Bár hazánk környezetállapota ma még lehetővé teszi, hogy a madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet, de az etetők nagy könnyebbséget és biztonságot jelentenek a környéken élő madaraknak, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük.

Érdemes egyszerre több etetőt kihelyezni kertünkben. Míg egyes madárfajok (galamb), nyugodtan esznek otthonunk közvetlen közelében is, addig a visszahúzódóbb fajták (begyfélék), jobban kedvelik a rejtettebb etetőket. 

A magevőknek helyezzünk ki magvakat, míg a gyümölcsevők szívesen lakmároznak túlérett gyümölcseinkből. Verjünk néhány szöget egy fadeszkába, akasszuk fel egy ágra, a szögekre pedig húzzunk egy fél almát, narancsot vagy banánt. 

Egy cukros vízzel teli üveggel pedig a nektármadárféléket csalogathatjuk közelebb.

Nem érdemes minden nap feltölteni az etetőket, a madaraknál ugyanis ”függőség” alakulhat ki. 

A hétvégéken azonban ne hagyjuk őket üresen, ilyenkor ugyanis van időnk szemlélni a lakomát.

=Fürdőhely

Az ételen és menedéken kívül más is van, ami csalogathatja a madarakat: egy hely ahol fürödhetnek és ahol friss vízre lelnek. 

Érdemes kerti tavat, csobogót kialakítani.          

Amennyiben többféle madarat is szeretnénk látni, elképzelhető, hogy egynél több fürdetőre lesz szükségünk. A kevésbé szégyellős fajtáknak tökéletesen megfelel egy emelvényre helyezett fürdető, ahol tökéletesen láthatjuk lubickolásuk. A szemérmesebb egyedek azonban minden bizonnyal a kert egy sűrűbben benőtt pontját részesítik majd előnyben. 

A víz ne legyen mélyebb 2 centiméternél, így a madarak könnyebben szállhatnak ki és be a „kádból”. Gondoskodjuk a víz tisztaságáról, hogy kis barátaink inni is tudjanak, illetve télen se hagyjuk kiszáradni a fürdetőt, ők ugyanis egész évben élvezik a fürdőzést. 

Egyes madárfélék a víz helyett a homokfürdőt részesítik előnyben, így e célból elegendő, ha kertünkben hagyunk egy apró homokos tisztást, ahol megszabadulhatnak az élősködőktől. 

5. Mikor és mivel etessük a madarakat?

Elvileg egész évben lehet(ne) etetni a madarakat, a szakemberek viszont csak a téli etetést javasolják, novembertől február végéig. 

Amint beköszöntenek az első fagyok (különösen, miután ezek tartóssá válnak), vagy leesik az első hó, el lehet kezdeni az etetést, amit folytatni kell egészen ezek megszűntéig, akár márciusig is.

Fagyban és hóban rendkívül sok madár keresi fel az etetőket, valamint hidegebb időben egyszerűbb az etetőt tisztántartani.

Ha közben enyhül az idő leállhatunk az etetéssel, megfigyelhetjük, hogy ilyenkor nem is jönnek az etető közelébe, más táplálékforrás után néznek. Ha viszont minél több madarat szeretnék megfigyelni, akkor ne hagyjuk abba az etetést. 

A tapasztalat az, hogy reggel (délelőtt) és este (délután) a legnagyobb forgalom az etetőknél.

A csíz és a veréb csoportosan érkezik, más madárfajok kisajátíthatják maguknak az etetőt, amíg jól nem laknak (meggyvágó, zöldpinty). A cinke pedig csak egy magot csíp fel és továbbrepül. Az erdei pinty a földről szedegeti fel a lehullott magvakat. A fenyves cinege csak akkor repül az etetőhöz, ha más madár nincs ott.

De miért fontos a madáretetés folyamatossága?

A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. 

Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5 - 10 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten csak a túlélésről szól, tartalékjaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap reggeltől nem tudnak kielégítően táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban (például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt), könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.

Mivel etessünk?

A téli madáreleségeknek három nagy csoportja van, ezeket lehetőleg együtt kell alkalmazni.  

1.Ezek közül az első a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. Érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk.

2.Az eleségek második csoportját az állati zsiradék: a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel kínálatában szereplő cinkegolyó képezi. Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot és vajat is kiteszünk valamilyen vízszintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek.

Az olajos magvak és állati zsiradék mellett gyümölccsel, elsősorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira (de néhány szemet a talajra is tehetünk), így a madarak hóeséskor is hozzáférhetnek ezekhez, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. 

Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a vonulás helyett áttelelő madaraknak (pl. barát poszáta, házi rozsdafarkú, csilpcsalpfüzike).

Tip: a balkonra vagy a teraszra tegyünk terrakotta cserepekben olyan növényeket, amelyek kedvükre lehet a madaraknak: tűztövis, borbolya. Szőlőtőkéről egy ottfelejtett szőlőfürtöt lelógathatunk a madártető mellett. Igy biztosan (közelről) láthatjuk a madarakat.

Mivel NE etessünk?

Soha ne adjunk az énekesmadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, mert ezek erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják (a vízi madarak: hattyúk, récék, libák számára az alkalmi kenyérfogyasztás nem jelent egészségügyi problémát).

6. Hol etessünk, milyen etetőtípusokat használhatunk?

A madáretetőket a kert egy csöndesebb, nyugodtabb, alacsony növénycsoportokkal körülvett területen állítsuk fel, ahonnan mégis jól rá lehet látni. Ez a madaraknak is rendkívül fontos tény. 

Célszerű már a kert tervezésekor, vagy átalakításkor a helyét meghatározni. A környezetében ne legyen nagy felületű ablak, vagy tükör, ami megtévesztheti a madarakat.

A kihelyezés módja és működési elve szerint számos etetőtípust különböztetünk meg, de mindegyikre érvényes, hogy minimum 150 cm magasra kell kihelyezni. A környező bokrok, fák is kb. 150 cm távolságban legyenek. 

Az etetőre látogató madarak közül több is, például a rigók, a vörösbegy és a magevők jobban szeretnek a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felet vagy kimondottan az ágak között (például a királykák és az őszapók) érzik jól magukat, ezért az etetőkön lehetőleg több szinten is kínáljuk fel az eleségeket. 

7. Fészekrakás, fészkelőhelyek, odúk

Amennyiben szeretnénk kis vendégeinket hosszú távon magunk mellett tartani, nélkülözhetetlen a fészekrakó helyek kialakítása. 

Egy fákkal teli kert általában elegendő a legtöbb faj számára, néhány madár azonban nem szereti a nagy magasságokat. 

A fakopáncsfélék például a kihalt fákat vagy farönköket részesítik előnyben, míg más madarak a magas fűszálak közé építik otthonaikat.

Madaraink egy része odúköltő, azaz idősebb fák törzsében és ágaiban természetes módon képződő, vagy harkályok vájta odúkban költ. 

A településeken és a mezőgazdasági területeken egyaránt jelentkező természetvédelmi probléma, hogy az idősebb, odúképződésre, odúkészítésre alkalmas vastagságú fák állománya alacsony, csökken vagy már teljesen el is tűnt.

Szerencsére mesterséges fészekodúk kihelyezésével ellensúlyozni lehet ezt a negatív hatást. Attól függően, hogy milyen madárfajokat szeretnénk megtelepíteni, a madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk. 

Az odúlakó madarakat csak akkor telepíthetjük meg a ház körül, ha megfelelő fészkelőhely áll a rendelkezésükre.
Mivel a kiskertekben nagyon kevés természetes, harkály által készített odú található, ezért mesterséges fészekodúk kihelyezésével pótolhatjuk azokat.

A különböző fajok számára más és más méretű odúkat kell készítenünk. Nem mindegy az sem, hogy milyen az odú elején található berepülő nyílás mérete és az sem, hogy milyen magasan és hová helyezzük ki ezeket a kis madárházakat. Még egy lényeges szempont: a berepülő nyílásnak mindig délkelet felé kell tekintenie.

A barkácsáruházakban és hasonló helyeken kapható színes, gyakran mókás kinézetű madár házikókról sokszor azt sem lehet eldönteni, hogy etetők vagy költő odúk-e, ráadásul gyakran etetőként árusítanak kerek röpnyílású eszközöket, melyek teteje nem nyitható, ezért ezek nem takaríthatóak, tehát fészkelő helynek sem alkalmasak.

Egyébként a takarítást nyár végén, ősz elején tegyük meg, mielőtt elkezdődik a költési időszak. Ne használjunk tisztítószert, elég a kefe és a víz.

Lehetőleg ne válasszunk olyan modellt, amelynek a bejáratánál ülőrúd is van. A madaraknak nincs rá szükségük, ellenben a macskák, kisebb emlősállatok, mancsával a rúdba kapaszkodva be tud nyúlni a láda belsejébe. 

Bármely deszkaodú esetében érdemes időt és energiát fordítani az időjárás-állóságot biztosító festésre, lenolajjal történő felületkezelésre, a tetők vízhatlan burkolására, mert ennek hatására odúink élettartama többszörösére, felújítás nélkül akár több évre is nőhet.

Amennyiben kertünket a fentiek alapján igyekeztünk madárbarát kertté átformálni, átalakítani, már sokat tettünk a természetvédelem nem is olyan kicsi területén.

Vajon mi lehet a közös az alábbi fotókon?! Miért is gyűjtöttem össze?!

Mert ne csak olyan növényeket ültessünk kertünkbe, ami nekünk jelent boldogságot és gyönyörűséget, hanem a madaraknak is finom csemege lehet!

Fúzlevelű madárbirs tele terméssel (fent), majd pár héttel később ... (lent)

Ilex mutchagara ‘Nellie R. Stevens’ telis tele bogyókkal, (fent), majd pár héttel később, a madarak nagy örömére, finom csemegére találtak, rigók nagy kedvence. (lent).

Varjúháj megszáradt magtokja (fent) és a lósóska magja is finom csemege a madarak számára (lent).

Máriatövis kora tavassdzal fészekrakáshoz nyűjt segítséget a madarak számára (fent)