Mélymulcsozás
Főfotó
Előtérben piros levelű gólyaorr, a háttérben pedig lehullott piros és sárga szirmu tulipánok, Heuchera bordó levelének tarka egyvelege. A fotó tavasszal kélszült, tehát nemcsak ősszel érdemes mulcsolni, talajt takarni, hanem egész évben, ... minden nap!
Nyilas Andrea írása:
"A mélymulcsozás hatékony megoldást jelent az ökológiai és biológiai gazdálkodást kis földterületen végzők számára.
Ez az új kertművelési módszer egyszerre kíméli időnket, fizikai erőnket, pénztárcánkat és környezetünket.
A viszonylag új termesztési technológia megalkotására Dr. Gyulai Iván ökológust az erdő „önmegművelése” ihlette.
Az erdő ugyanis a lehulló lombozattal betakarja a talajfelszínt,
- megvédve ezzel a fagytól, a kiszáradástól, az eróziótól,
- a lehullott levelek hosszabb idő elteltével humuszt képeznek, amely tápanyagforrásul szolgál a növények számára,
- továbbá hasznos a parányi élőlényeknek és a mikroorganizmusoknak is, amelyek rendkívül fontos szerepet játszanak az egészséges talaj kialakításában.
A mulcsozás nem új keletű dolog, azonban a hagyományos módszerrel lerakott takaró legtöbbször nem felel meg a komposztáláshoz szükséges feltételeknek.
Sokszor túl laza vagy túl tömör, túl nedves vagy túl száraz lesz a takaró, és a levegőztetés is problémát jelenthet.
A mélymulcsozás éppen ezekre a problémákra kínál megoldást.
Dr. Gyulai Iván ökológus, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnöke fejlesztette ki a koncepciót, melynek az az alapja, hogy a felszín borítása folyamatos, így megtartja a vizet, megújítja a talajt, és nem termel szemetet, hiszen a módszer a kertben keletkező összes zöldhulladékot hasznosítja.
A mélymulcsozás megakadályozza a talajtömörödést és a talajkopást is, illetve mérsékli a tápanyag kimosódását. Kiegyenlíti a talajfelszín szélsőséges napi hőingadozását, ráadásul még a gyomnövényekkel szembeni harcunkban is segítségünkre van.
A mélymulcsos módszer tulajdonképpen talajfelszínen történő komposztálás.
A módszer eredménye:
többé nem kell ásnunk, locsolnunk, gyomlálnunk, műtrágyákat alkalmaznunk, sőt pár év elteltével a vegyszeres növényvédelmet is mellőzhetjük.
A komposzthagyó, talajborításos földművelés során a gyomosodás 15–20%-ra is csökkenthető. Erre a mennyiségre azonban szükség is lehet, hiszen védőnövényként is van szerepük a növénytermesztésben.
A humuszképzők típusai
+ A levágott gyep, a kitépett gyomok, a friss trágya úgynevezett nyers humuszképzők.
Ezek elegendő mennyiségű tápanyagot tartalmaznak.
+ A faág, a fakéreg, a fűrészpor, a faforgács, a szalma, a széna, a tőzeg – amelyek cellulóztartalmuk miatt lassan bomlanak le – a rostos humuszképzők közé tartoznak.
Önmagában egyik típus sem alkalmas megfelelő minőségű humuszréteg kialakítására, ezért célszerű ezeket megfelelő arányban keverni, illetve odafigyelni a nitrogén és a szén 1:35 arányára is.
Fontos, hogy nem rothadásos, hanem korhadásos folyamatot szeretnénk elérni, amihez elengedhetetlen a megfelelő nedvességtartalom (40–60%) és a kellő mennyiségű oxigén is.
Hogyan készítsünk mélymulcsot?
Kétféleképpen lehet mélymulcsozást alkalmazni.
1. Az első módszer a fentebb említett nyers és rostos humuszanyagok megfelelő arányú keverése,
2. a másik pedig a rétegezés, azaz a rostos és a nedves humuszos építőanyagok egymásra terítése.
A második módszer alkalmazásakor először egy réteg laza szálas humuszos anyagot (pl. 20 cm-nyi szalmát), egy réteg nedves humuszos anyagot (pl. 25 cm-nyi zöldtrágyát), majd még egy réteg szálas humuszos anyagot (pl. 10 cm-nyi szalmát) tesznek rétegekben a talajfelszínre.
Ebben az esetben elengedhetetlen, hogy a rétegek ne legyenek túl tömörek, hogy a talaj megfelelően levegőzhessen!
Tipp:
Nem mindenkinek van kéznél nagyobb mennyiségű szalmája, de szénben gazdag hozzávalónak első osztályú a lehullott falevél és a metszés után ledarált ághulladék is."
Forrás: greendex.hu
Nyilas Andrea cikke (A szerző közgazdaságtudomány, valamint környezettudomány és politika szakot végzett kutató, újságíró)
talajfelszínen történő mulcsozás az "Új virágágyás" területén:
őszi lomb (gyertyánfa és gyertyánfa), komposzt, fűnyesedék ...
cserepes növények takarása ősszel, mely tavaszra kevés komposzt segítségével tökéletes takarást és tápanyagot biztosít.
cserepes növények mulcsolása saját ágaprítékával (fent)
nyári (július) mulcsozás: rózsalonc levágott nyesedéke, konyhai hulladékkal, fűnyesedékkel, kevés komposzttal ...
talajtakarás, mulcsolás a tópart széléről levágot sással, palástfű nyesedékével, hólyagvessző ágdarabjaival ...
ágdarabok és nyesedékekkel való mulcsolás ... (fentebb és lent)
... majd ősszel ...
Hunyor (Helleborus), talajának takarása nyírfa ágak nyesedékével és zúzott tojáshéjjal, majd végül komposzttal.
mulcsolás különböző anyagokkal, balról jobbra haladva: levágott fűnyesedék, fenyőkéreg (ösvény, dekorációs céllal), ág-, és faapríték.
sásliliomok alatti mulcsolás: így lesz csigabiztos (csigamentes) növényed.
Kiserdő területén mulcsolás: fenyőgallyak aprítékával és komposzttal.
cserepes növényeknél is mulcsoljunk, pl: konyhai zöldhulladékkal (fent)
cserépdarabokkal is "mulcsolhatunk", hiszen jól tárolja a nedvességet (lent)
Hosta "Big Dady" alatti terület vastag mulcsréteget kapott, a zöld színű (nedves mulcs) levelek aprítéka.
Rózsa alatti terület, természetesen rózsaszirom mulcsréteggel (fent)
Som bokor és hortenzia saját levelével takarja és mulcsolja a talajfelszínt (fent)
De akár a mulcsozást használhatjuk dekorációnak is:
a Kiserdő területén a tipegők és lépcsők környékén, ahol élő és holt mulcs találkozik, vegyesen (lent és fent)
Ősszel a nyírfa sárga lombja takarja a növényágyást, mely ragyogó sárga színt ad a talajfelszínnek, különösen napsütésben (fent és lent)
