Holt fák, vagyis élettel teli fák
A természetes életterek, az erdők biológiai sokféleségének a kulcsa a holt fák és az odvas fák mennyisége.
Ezek a faanyagok az egészséges fák között az élet bölcsöjét jelentik. Ugyanis az idős fák elkorhadt részei rengeteg élőlény búvóhelye, táplálékhelye a mikroszkópikus élőlényektől az emlősökig.
A kéreg alatt lárvák fejlődnek, seregnyi rovar rágja a fa állományát (szarvasbogár, remetebogár, orrszarvú bogár, díszbogár és cincér). A hasadékokban és az odvakban mókusok, denevérek, cickányok találnak menedékre.
Érdekesség:
- a holtfában gazdag, rendezetlen, természetes erdő az egészséges növénytársulás,
- a halott fák nem a betegségek melegágyai,
- az erdő gombáinak háromnegyede hiányozna, ha nem lennének holt fák az erdőben,
- egy holt tölgyfában 521 rovarfajt számoltak meg, míg az élőben csak 169-et.
(forrás: tudománypláza)
Amikor kertemben kivágásra Ítéltetett, vagy kiszáradt, vagy csak egyszerűen idős kora miatt egy fától meg kell válnom, az mindig egy nagyon nehéz döntés végeredménye …
Például akkor is, amikor a Természet dönt úgy, hogy mennie kell ...
2023. december közepén egy erős, vizes hóesés súlyát nem bírta el a tuja ágrendszere, a gyökérzete pedig erősen átnedvesedett, fellazult. Szétágazó, talajfelszín alatt, de magasan futó gyökerei nem tudták megtartani a fa súlyát, ezért kidölt, gyökérzetével kifordult.
A fa "feldolozása", a Természetnek való visszaadása (visszaszolgáltatása) következik majd, ha az erősen átnedvesedett fűre rá lehet menni ?! ... majd, ... valamikor, ... talán!
Terv:
- apróbb zöld levelek és vékonyka ágak ledarálása, mely ugyanoda kerül vissza, ahol maga a növény volt,
- a vastagabb ágakból farakás lesz (süninek, és/vagy rovarszálloda),
- a vastagabb rönkökből pedig holt fák területét szeretném kialakítani.
- a kifordult gyökérzetét még nem látom, de szándékom szerint maradna ott, úgy, ahogyan kifordult, hiszen pont ez a természetes szépség benne, a Természet csodája!!!
Megmarad emléknek is egyben.
- a "B-terv" pedig majd tavasszal lép színre, hiszen már ősszel az ültetésnél kialakítottam itt egy vegyes évelő csoportot bugás hortenziából, széleslevelű ezüstfából és gyepliliomokból.
Tehát nem marad üresen a terület.
Decemberben, a hótakaró elolvadása után (fent)
Feldolgozása folyamatos (lent)
Amint engedte az időjárás, elkezdtem a feldarabolását, újrahasznosítását. Egyelőre az ágnyesedék zsákokban várja a jobb időt, hiszen a fagyos földet nem ajánlatos mulcsozni. Tavasszal sok-sok ágnyesedékkel, fahamuval, komposzttal kerül majd a talaj felszínére vissza, pont oda, ahonnan keletkezett.
Kertemben, a Kiserdő területén, a hóvirágmező körül ... (lent)
Hortenziás pihenő mögötti terület, tavasszal: medvehagymás rész (fent)
Mivel ez egy természetes folyamat (hogy ha kertemben élt, akkor a kertemben is „temessem el”), ez a természet rendje, az erdőkben is így történik ez a végtelen körforgás.
"Vannak hatalmas, több évtizede álló fák, amiken szajkók veszekednek a rigókkal a területért, galambok raknak fészket a magasabb fák sűrű ágaira, rovarok rakják le bennük petéiket, majd kelnek ki.
De ahogy telnek-múlnak az évek, a fák is megöregszenek, kevesebb hajtást hoznak, elszáradnak, letörnek az ágai – a lakóik azonban ilyenkor sem hagyják magukra őket. Még akkor sem, amikor már rég odvas barlang a belsejük.
Ezek a fák holtukban kezdik második életüket – átadják magukat az enyészetnek, a természetes lebontó szervezeteknek.
Baktériumok, gombák, giliszták és lárvák emésztik fel őket, friss humusszal táplálva az alattuk lévő talajt.
Egy-egy ilyen elpusztult fa akár egy teljes táplálékláncot fenntarthat, tehát minden látszat ellenére nagyon is élő, organikus szervezet.
Ráadásul a holt faanyag képes például az aszályos időszakokban „szivacsként” működve víztartalékot is biztosítani a növényzetnek, de az sem elhanyagolható éghajlati szempontból, hogy hosszú távú szénraktárként működik.
Éppen ezért, ahogy az erdőkben már évtizedek óta hagyomány, hogy a földben (vagy ha kidőlt, a földön) hagyják a holtfákat, ugyanúgy kívánatos, hogy a régóta létező városi parkokban is hozzászokjunk a holtfák látványához”.
Forrás: Telex, Thüringer Barbara
Érdekesség:
Nemzetközi kutatócsoport (Nature folyóiratban) szerint a ma létező korhadó, holt fák mintegy 10,9 gigatonna szenet szabadít fel. Vagyis: a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátásának 115 % -ának felel meg.
Ezt a természetes folyamatot pontosan így láthatod kertemben is, akár egy igazi erdőben.
De nemcsak a „Kiserdő” területén alakítottam így ki kertemet, a Zöld pagonyt.
Növényágyások határolójaként, szintkülönbségek kialakításánál is alkalmazom, és tökéletesen bevált.
"A fák második élete
Már a Margitszigeten, a Tabánban, a Vérmezőn, a Gellért-hegyen, a Nagyvárad téren, vagy a Népligetben is találkozhattok olyan fákkal, amelyek nem élnek, de mivel nem balesetveszélyesek és nem akadályozzák a kikapcsolódást, ezért nem távolítottuk el őket, sőt még tájékoztatótáblát is kihelyeztünk melléjük.
Ezeknek a holtfáknak a megtartásával a biológiai sokféleséget támogatjuk, még ha ez elsőre furcsán is hangzik.
Nem is gondolnánk, hogy egy korhadt fatörzsnek mennyi haszna és funkciója lehet.
Az odúlakó emlősök és madarak számára biztonságos otthont jelenthet.
Számos rovarfaj talál itt élelmet, akár kifejlett, akár lárva állapotban, és maguk is táplálékot szolgáltatnak a madaraknak, vagy akár a denevéreknek.
A víz megtartásában is van szerepe egy ilyen otthagyott fatönknek: a bemélyedéseiben kialakulhatnak kis pocsolyák, amelyekből ihatnak az állatok, a lebomló faanyag pedig szivacsként megszívja magát esővízzel, így a környező növényeknek aszályok idején is víztartalékot tud biztosítani.
Életteret és tápanyagot biztosít gombáknak, zúzmóknak, moháknak, vagy akár magasabb rendű növényeknek is, így ismét szerepet játszik a szén-dioxid megkötésében.
Ráadásul a lassú lebomlás során a faanyag humusszá alakul és a talajt értékes ásványi anyagokkal látja el, ami segíti a környező növényeket.
Törekszünk arra, hogy ahol lehet, helyben hagyjuk ezeket az elpusztult álló vagy fekvő fákat, hiszen így hozzájárulunk a parkjaink, közterületeink fajgazdagságához, sokszínűségéhez és végeredményben az ökológiai stabilitásához.
Ha egy ilyen fával találkoztok, nyugodtan vizsgáljátok meg közelebbről, hogy hány faj képviselőjét vagy a nyomait találjátok rajta! "
Forrás: főkert.hu
"A Pilisi Parkerdő Zrt. által kezelt erdőterületeken a túrázók olykor kidőlt, úgynevezett lábon száradt fákkal és törzscsonkokkal, vagy természetes bolygatás (pl. villámcsapás, viharkárok) során károsodott egyedekkel találkozhatnak.
A kirándulókban ilyenkor felmerülhet a kérdés: az erdészek miért hagyják az erdő területén ezeket a korhadt, élettelen, álló vagy fekvő fatörzseket?
Az örökerdőkben az erdészek a kidőlt, elpusztult fák egy részét az erdőterületen hagyják, így teljes értékű erdei ökoszisztéma tud kialakulni, amelyben egészséges „önszabályozás” működik, például egyes madárfajok meggátolják a kártevő rovarok túlszaporodását. Így az örökerdők a biológiai sokféleség megőrzésének legkiválóbb eszközei.
Az örökerdő-gazdálkodásban azonban a holtfa is kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ennek egyik oka az, hogy odúlakó madarak és emlősök, valamint gombák, kétéltűek, xilofág (elpusztult fákban, cserjékben vagy a még élő egyedek elpusztult részeiben élő) rovarok, és például denevérek találhatnak otthont a visszahagyott fák odvaiban, üregeiben.
A holtfák eltávolítása nagyban károsítaná az erdők biodiverzitását, az erdei ökoszisztéma sokszínűségét, hisz ezek a fajok mindegyike hasznos feladatot lát el az erdő „működésében”.
(forrás: pilisi parkerdo)
... a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben :
Sok gombafaj kifejezetten a holt, korhadó fához köthető az élettere, ezeket szaprotrófoknak nevezzük.
Vannak olyan, gombák, melyek csak bizonyos fákban, fafajokban élnek. Például a nyírfatapló a nyírfán, a közönséges petrezselyemgomba a bükkfán.
Forrás: természettár